D4 - D6 Kenting

Kenting a sziget legdélibb pontja, kb. ötszáz (nem találom a nullást a magyar billentyűzetkiosztáson, itt ma arab szám nem nagyon lesz) km-re Taipeitől.

A taiwani nép egy fokkal karakánabb mint mondjuk a román, legalábbis a vezetői azok, mivel amikor volt húszmilliárd (a nullás továbbra sincs meg) dollárjuk akkor nem azzal foglalkoztak, hogy sebtében ellopják, vagy újabb választást nyerjenek vele, hanem felépítettek egy komplett gyorsvasút hálózatot a sziget nyugati oldalán, ami lehetővé teszi, hogy a két legnagyobb, egymástól négyszáz km-re fekvő agglomeráció kb. 1,5 (hehe) órányi utazásra legyen egymástól. Aki ment már Bukarestből mondjuk Kolozsvárra vonattal, az tudja értékelni a teljesítményt. A jegyek nem sokkal drágábbak mint itthon, a szolgáltatás pedig összehasonlíthatatlanul jobb. Ja és nincs kalauz, mindenütt elektronikus beléptetőrendszert használnak, azt nem lehet megvesztegetni.

Az egyszerűség kedvéért a komplett felszerelést kulcsrakészen megvették a japánoktól.

Ahogy Orsika is írta, két órán keresztül száguldottunk rizsföldek között az úton. Amit viszont nem írt, hogy a teljes ottartózkodásunk alatt kb. háromszor láttunk rizst, ebből kétszer ettünk is. Arra a kérdésemre, hogy akkor mégis hova lesz el ez a rengeteg rizs, Ling nagynénje azt válaszolta, hogy otthon ők eszik, de a vendégeknek ritkán adnak, mert túl "szegény" étel, a fiatalabb korosztályok pedig egyre inkább kenyeret és búzalisztből készült dolgokat fogyasztanak. Ami szívásnak tűnik, mivel a kenyérzabálás nem a trópusokra lett kitalálva, plusz Taiwanon nem igazán terem meg a búza.

Tehát Kenting: a szállásunk egy mezőgazdasági kutatóintézet bentlakása volt, ami azzal az előnnyel járt (amellett, hogy jó messze voltunk a forgalomtól), hogy először láttunk az utunk alatt kutyánál nagyobb állatot. Nem akarom nagyon fokozni az izgalmakat: t e h e n e t láttunk. Ling nagybátyja és nagynénje ennek az intézetnek a vezetői és amellett hogy hangos európaiakat látnak vendégül, állatnemesítéssel foglalkoznak. Ha jól értettem létezik valamilyen program a sziget tehén és kecskeállományának felnemesítésére (juhot nem, ahhoz túl meleg van), ami azért érdekes, mert egyes kutatások szerint az ázsiai országok lakosságának kilencven (ó átkozott nullás) százaléka laktóz intoleráns, vagyis nem bír tejterméket fogyasztani. Ezért van az is, hogy az üzletben nincs tej és sajt, van viszont minden színű, fomájú és ízű szójatej, meg tofu.

Szóval láttunk tehenet és kecskét, ettünk tejből készült pudingot (meg fűből készültet, ami egy vegán csemege lesz majdan, csak ki kell várni) és láttunk igazi tejfölet meg sajtot.

A tény, hogy tehenet akarnak tenyészteni azt jelzi, hogy valamilyen demográfiai változás van úton, állítólag a tizen- huszonévesek már jóval inkább képesek tejet és tejterméket fogyasztani mint az idősebbek.

Magáról az útról Orsika már leírta az élményeket, ami nekem még azokon felül megmaradt: a 7-11-ben (hehe) érezhető mindent átható tojásbűz, ami az ott kapható "iron eggs"-ből árad (a tojást napokon keresztül szójaszószban főzik), a rekkenő hőség amiben csak mi voltunk az úton és az esti nyüzsgés az utcán amikor meg mindenki más is. A rengeteg tengeri herkentyű, aminek egy részét sikerült kipróbálni, egy részét sajnos nem, de még most is kívánom. És Ling nagybátyjának az arca, aki miután letette az utolsó kiürített pálinkáspoharat, azt mondta " I can drink well, but not this" (ennek ellenére másnap kölcsönadta az autóját, ami önmagában is nagyon szép gesztus, hát még ha figyelembe vesszük, hogy előző este velünk volt amikor megittunk egy üveg pálinkát és kb. két láda sört).

Ja és a csótány (fiatal virgonc állat, kb. 9 cm hosszú) amitől napokig azt álmodtam, hogy valami be akar mászni a számba vagy a fülembe.

Egyszóval Kenting nagyon kellemes volt, még visszamennénk. De huszadikán már jegyünk volt Bangkokba, úgyhogy továbbáltunk.

Kenting - Summer paradise

Az esküvő izgalmait követően kora reggel felpattantunk, és irány a vonatállomás. Itt gyűlt össze kicsiny csapatunk a nagy kalandra, amit itt jobb megjegyzés hiányában csak kentingi kontyoló-nak nevezünk.

Képzeljétek el életetek leghangulatosabb osztálykirándulását...Megvan? A csíki sört cseréljétek Taiwan beer-re (és fű-lére), a helyszínt tegyétek át egy tengerpartra, a nyelvi beállításoknál válasszátok a "vegyes" opciót, és megkaptátok Kentinget.

A vonatút már önmagában érdekes volt, a 280 km/h órás átlagnak köszönhetően pillanatok alatt bedugult a fülem. A rizsföldek egymást követő sorait majdnem két órán keresztül élvezhettük, aztán következett egy szintén két órás buszozás (légkondicionált, és nem kicsit kényelmes) Kentingbe. A busz szolidan giccses türkiz bojtos függönyén keresztül először megpillantani a homokos tengerpartot olyan volt, mint egy ... erre tkp. az a legjobb hasonlat, ami valóban volt is: egy megérdemelten meleg, szimpatikus hely egy rohadt hosszú tél után.  

A szállásunk Ling nagylelkű nagybátyjának köszönhetően a nyugalom egy zöld kis szigete volt, 5 percnyi sétára a zsibongó utcáktól, mégis telejesen izoláltan. Első lendületből meg is kóstoltuk a hely zöld jellegzetességeit: a fűből készült zselét és teát. Zöld íze volt...és kimondottan egyedi.

Kenting utcáin, akárcsak Korondon, mindent meg lehet találni. Itt még a Made in Taiwan felirat ellen sem szólhat az ember (nem úgy, mint Korondon).  7-Eleven természetesen -akárcsak egész Taiwan területén- minden 2 lépésre van egymástól, estére pedig megtelnek az utcák ételt-italt-bizsut-minden földi jót kínáló standokkal és az ezeket vásárlókkal.

Már első este volt szerencsénk megismerni a helyi ízeket, mikor is Ling bácsikájáék hívtak meg vacsorázni. Ez az, ami hatalmas előny, mikor nem sima turistaként vagy egy teljesen idegen helyen, hanem van egy "őshonos" ismerősöd: a legfinomabb falatokat kaptuk, és az sem tudott igazán zavarni, hogy feléről nem tudtuk megállapítani melyik része is lehet milyen állatnak...vagy növénynek/ gyümölcsnek. Minden friss volt, és nyálcsorgatóan ízletes, a tengeri herkentyük itt csak igazán zamatosak; a sashimi (tonhal, nyelvhal, vajhal és lazac kombó) pedig olyan a hazai áruházakban ritkán és drágán megtalálható rokonaihoz képest mint Chuck Norris Justin Bieberhez mérve.

Osztrigát is szürcsölgettünk (Szabolcs jelentős apadást okozott a helyi osztriga-készletben), megküzdöttünk a sajttal kisütött languszta pálcikával való elfogyasztásával (aztán feladtuk, és kézzel-lábbal szedtük szét a mennyei langusztát), de volt ott shrimps, tarisznyarák tojással sütve, tengeri izémizés leves, vajbab, zöldbab, spárga, egybesült tengeri süllő, és természetesen rizs is. 

Vendéglátóink megelégedésére nem is nagyon hagytunk semmiből, azt hiszem, ez volt az egész kirándulás egyik legjobb étkezése. Ebben nem utolsó sorban az emelkedett hangulat, a jó társaság, és a nem kevés taiwani sör is közrejátszott. Az estét szállásunk kertjében folytattuk, a szilvapálinka legalább akkora kultúrsokk volt Ling bácsikája számára, mint nekünk az osztriga. Dícséretére legyen mondva, jól bírta.

A másnap a tengerpart jegyében telt: forró homok, hullámzó tenger, napsütés... képeslapra kívánkozó helyen csinálhattuk azt, amiért itthon mindenki irigyelt (napoztunk, fürödtünk, úsztunk, és homokba rajzoltunk), miközben sok jelenlevő álig felöltözve csodálta, hogy mi így el vagyunk ragadtatva, hiszen még nincs is a szezonális meleg (mert csak 30 fok körül volt).

Az esténk (surprise, surprise) megint csak a gyomrunkról, a társaságról, és a sörről szólt. Fontos dolgok. A kerti asztalt körbeülve kaptunk ízelítőt az igazi házi készítésű ételekből, a bácsikáék főztek. Az utánozhatatlan sashimi mellett kóstolhattunk csirkenyakat (kisebb félrértésnek köszönhetően azt hittük, hogy kígyó, de ez mit sem rontott az ízén), kisütött édes burgonyát, töltött lepényeket, tonhalas hagymát, nyárson sült halat, és tofut annak minden sült, főtt, párolt változatában.

  

Még hosszú órákon keresztül osztottuk az észt, élveztük a meleg nyári estét, és azt, hogy szabadságon lehetünk. A tábortűz hiányától eltekintve tényleg osztálykirándulásos volt. És akárcsak egy jó kiránduláson, nem is akaródzott továbbmennünk. De várt Bangkok... :)