Az esküvő izgalmait követően kora reggel felpattantunk, és irány a vonatállomás. Itt gyűlt össze kicsiny csapatunk a nagy kalandra, amit itt jobb megjegyzés hiányában csak kentingi kontyoló-nak nevezünk.
Képzeljétek el életetek leghangulatosabb osztálykirándulását...Megvan? A csíki sört cseréljétek Taiwan beer-re (és fű-lére), a helyszínt tegyétek át egy tengerpartra, a nyelvi beállításoknál válasszátok a "vegyes" opciót, és megkaptátok Kentinget.
A vonatút már önmagában érdekes volt, a 280 km/h órás átlagnak köszönhetően pillanatok alatt bedugult a fülem. A rizsföldek egymást követő sorait majdnem két órán keresztül élvezhettük, aztán következett egy szintén két órás buszozás (légkondicionált, és nem kicsit kényelmes) Kentingbe. A busz szolidan giccses türkiz bojtos függönyén keresztül először megpillantani a homokos tengerpartot olyan volt, mint egy ... erre tkp. az a legjobb hasonlat, ami valóban volt is: egy megérdemelten meleg, szimpatikus hely egy rohadt hosszú tél után.
Kenting utcáin, akárcsak Korondon, mindent meg lehet találni. Itt még a Made in Taiwan felirat ellen sem szólhat az ember (nem úgy, mint Korondon). 7-Eleven természetesen -akárcsak egész Taiwan területén- minden 2 lépésre van egymástól, estére pedig megtelnek az utcák ételt-italt-bizsut-minden földi jót kínáló standokkal és az ezeket vásárlókkal.
Már első este volt szerencsénk megismerni a helyi ízeket, mikor is Ling bácsikájáék hívtak meg vacsorázni. Ez az, ami hatalmas előny, mikor nem sima turistaként vagy egy teljesen idegen helyen, hanem van egy "őshonos" ismerősöd: a legfinomabb falatokat kaptuk, és az sem tudott igazán zavarni, hogy feléről nem tudtuk megállapítani melyik része is lehet milyen állatnak...vagy növénynek/ gyümölcsnek. Minden friss volt, és nyálcsorgatóan ízletes, a tengeri herkentyük itt csak igazán zamatosak; a sashimi (tonhal, nyelvhal, vajhal és lazac kombó) pedig olyan a hazai áruházakban ritkán és drágán megtalálható rokonaihoz képest mint Chuck Norris Justin Bieberhez mérve.
Osztrigát is szürcsölgettünk (Szabolcs jelentős apadást okozott a helyi osztriga-készletben), megküzdöttünk a sajttal kisütött languszta pálcikával való elfogyasztásával (aztán feladtuk, és kézzel-lábbal szedtük szét a mennyei langusztát), de volt ott shrimps, tarisznyarák tojással sütve, tengeri izémizés leves, vajbab, zöldbab, spárga, egybesült tengeri süllő, és természetesen rizs is.
Vendéglátóink megelégedésére nem is nagyon hagytunk semmiből, azt hiszem, ez volt az egész kirándulás egyik legjobb étkezése. Ebben nem utolsó sorban az emelkedett hangulat, a jó társaság, és a nem kevés taiwani sör is közrejátszott. Az estét szállásunk kertjében folytattuk, a szilvapálinka legalább akkora kultúrsokk volt Ling bácsikája számára, mint nekünk az osztriga. Dícséretére legyen mondva, jól bírta.
A másnap a tengerpart jegyében telt: forró homok, hullámzó tenger, napsütés... képeslapra kívánkozó helyen csinálhattuk azt, amiért itthon mindenki irigyelt (napoztunk, fürödtünk, úsztunk, és homokba rajzoltunk), miközben sok jelenlevő álig felöltözve csodálta, hogy mi így el vagyunk ragadtatva, hiszen még nincs is a szezonális meleg (mert csak 30 fok körül volt).
Az esténk (surprise, surprise) megint csak a gyomrunkról, a társaságról, és a sörről szólt. Fontos dolgok. A kerti asztalt körbeülve kaptunk ízelítőt az igazi házi készítésű ételekből, a bácsikáék főztek. Az utánozhatatlan sashimi mellett kóstolhattunk csirkenyakat (kisebb félrértésnek köszönhetően azt hittük, hogy kígyó, de ez mit sem rontott az ízén), kisütött édes burgonyát, töltött lepényeket, tonhalas hagymát, nyárson sült halat, és tofut annak minden sült, főtt, párolt változatában. Még hosszú órákon keresztül osztottuk az észt, élveztük a meleg nyári estét, és azt, hogy szabadságon lehetünk. A tábortűz hiányától eltekintve tényleg osztálykirándulásos volt. És akárcsak egy jó kiránduláson, nem is akaródzott továbbmennünk. De várt Bangkok... :)
No comments:
Post a Comment