D +/-1 Bukarest - Amsterdam - Taiwan

A huszonnyolc órás repülőút pont olyan hosszú amilyennek hangzik, kb. két hét. Vagy több, attól függ mennyire bírsz egy helyben ülni 425 másik szerencsétlen között. A Bukarest - Amsterdam út többé kevésbé esemény nélkül telt el (leszállás után taps, tulakodás a kijutásért etc.), majd három óra csellengés a reptéren (nagy, drága, de a mienk). Érdekes, hogy külön security kapu van a tengerentúli járatokhoz való beszállásra, teljes bodyscan rendszerrel. Nem tetszett.. az meg főleg nem, hogy a négyszáz emberre egyetlen véce se jut a beszállítás után.

A gép eléggé ijesztő, de legalább gyorsan letudja a távot, 12 óra Bangkokig majd még három Taoyuanba. A végére már alig vártuk hogy kiengedjenek. Nekünk eltelt 28 óra, a világnak pedig 35. Sebaj, visszafele a különbséget visszatérítik.


Taiwan furcsa volt és ijesztő (ijedősek vagyunk) - de leginkább furcsa. Majdnem annyira idegennek éreztem magam mint Tokióban. Az emberek megnéztek az utcán (miközben mi meg megnéztük őket, ahogy a Family Frost dallamát játszó szemeteskocsihoz hordják a szemeteszacskóikat) de nem voltak barátságtalanok, inkább kiváncsiak. Mintha egy kínait tennél le mondjuk Oklándon a kocsma elé.

Kb. fél óra mászkálás után bementünk az úton útfélen fellelhető 7-11 egyikébe, majd rövid interkulturális mutogatás után vettünk magunknak gyanús formájú de annál finomabb nigirit és sört. A sör kimondottan kellemes meglepetés volt, egészen jó, európai mércével mérve is. Az árak kb. olyanok mint otthon, a választék sokkal nagyobb.

Tizenegykor már ágyban voltunk.

Hajnali kettőkor pedig újra ébren. Isten hozott a jetlag csodálatos világában. A hajnali ötkor felhangzó vidám dobszó a szemben levő templomból csak fokozta az érzést.