Day 2 - Taipei - ismerkedések

A hajnali 5 órás dobolásos ébredést követte a reggel 7 órás reggeli (hogy e két esemény között aludtunk-e vagy csak forgolódtunk, a jetlag jóságosan ködös homályába vész). A kontinentális reggeli itt is érvényes volt, csak éppen más kontinens sajátos ételeit vonultatta fel. Ha próbáltátok már a reggelt hússal töltött rizstáskácskával illetve tofutésztával kezdeni, értitek mire gondolok. Itt találkoztunk Thomas barátunkkal is, aki ugyanabban a hotelben szállt meg, és a reggeli illatokat olyan kitörő örömmel fogadta, ahogy csak az képes rá aki az előző esti jetlaget sörrel fűszerezte.

Reggeli után kimerészkedtünk Taipei város dzsungelébe, előbb körbejártuk a környék keskeny utcácskáit, majd szájat tátottunk a piacon, ahol az árusok egymást túlharsogva kínáltak nekünk friss halfejtől kezdve, soha nem látott színű és formájú gyümölcsökön keresztül, miniatűr rózsaszín nadrágokig mindent amit el lehet képzelni. Megemlíteném, hogy mindez kb 27 fokban zajlott, ami külön poén volt a hazai tél után. Ugyanebbe a poén kategóriába tartozott a mellékelt épület is, a hotellel szembeni parkoló(!).

A metróval való első találkozás nagyon örvendetes volt: logikus, laikus külföldiek számára is teljesen érthető, átlátható rendszer, lépten-nyomon tiszta WC-k (jipíí), civilizált, tiszta kocsik. Az ilyennek biza örülünk, Vincent.


Az ebéd már családias hangulatban zajlott, az ünnepelt ifjú pár és Helena jelenlétével, méghozzá egy olyan dumpling-étkezőben amire fehér turista magától soha rá nem lelne. A shrimppel, csípős ezzel-azzal és hússal töltött dumplingok osztatlan sikert arattak, a szójatejes tea viszont számomra (remélhetőleg) egyszeri élmény marad. Felejtsük el amit a fast foodokban ettünk...az itteni ízek fenomenálisak. A pálcikával való evést pedig nem csak megszokni lehet, hanem egyenesen meg is szerethető.


A kiadós ebédet további szájtátás követte, a malasz megkóstolhatta a tapiókás tejes teát (érdekes...nagyon érdekes), és elballagtunk a 101-es toronyig is. Igen, tényleg nagyon magas.


Az estét már a másnapi izgalmakra készülve töltöttük: ismerkedős, esküvő-előtti próbavacsorán vehettünk részt Zsoltika és Ling családjainak és barátainak körében. Nem kicsi izgalom, rengeteg mosolygás, lélegzetelállítóan finom, ismeretlen ízek és egy -a hazai pálinkára nagyban emlékeztető- itóka jellemezte az estét. A menünek legalább 10 pontja volt, egymás után érkeztek a jobbnál-jobb ételek, és a nagy kerek asztal középső, forgatható részének hála mindneki abból kapott amit csak kívánt és magához csodakerekezett.

Csak címszavakba foglalva: csirkeleves, csülök, húsleveses táska, pekingi kacsa, languszta, egyben sült tengeri süllő és még sorolhatnám. Lényeg az, hogy degeszre ettük magunkat.

Megható módon még ajándékot is kaptunk a vendéglátóinktól, helyi finomságokat és egy-egy csészét a neveinkkel rajta. Vendégszeretetért nem kell szomszédba menni.

A nap tanulsága: Taipeiben jó lenni, Taipeiben jó enni, Taipeibe jó esküvőre hivatalosnak lenni.

Az esküvő részleteit, az ottani menüt, valamint azt, kedvezett-e az idő a szabadtéri ünneplésnek megtudhatjátok a következő epizódból.